Az a belső fordulópont, amikor az ember már nem csupán szenved a régi állapottól, hanem felismeri, hogy annak át kell alakulnia, és többé nem akarja ugyanazt önmagában fenntartani. Ez még nem a beteljesedett mű, hanem az első valódi igen a tűzre, a feloldódásra és az átrendeződésre. A transzmutáció kezdete gyakran csendesebb, mint várnánk: nem látványos élmény, hanem visszavonhatatlan belső elköteleződés. Innen kezdve a lélek már nem hagyja érintetlenül az anyagot.
