A Smaragdtábla legismertebb soraként ez a tétel a hermetikus tudás szívét fejezi ki: a világ különböző szintjei egymás tükörképei. A makrokozmosz és a mikrokozmosz, a szellem és az anyag, a belső és a külső valóság analóg rendben felelnek meg egymásnak. Ez az ősi elv a beavatott számára nem elmélet, hanem szemléleti kulcs: minden történésben, minden jelenségben felismerhető a magasabb törvényszerűség visszfénye. A megértés nem kívülről jön – belülről emlékezünk rá.
