Az analógiák a hermetikus gondolkodás alapkapui: olyan megfelelések, amelyekben a látható és láthatatlan világ jelenségei egymásra felelnek, anélkül hogy mechanikusan azonosak lennének. Az analógia nem bizonyítás, hanem látásmód, amely a részben felismeri az egészet, a külső képben a belső törvényt, a mikrokozmoszban a makrokozmoszt. Veszélye akkor kezdődik, amikor a hasonlóságot az ember kész igazságnak veszi, és nem vizsgálja meg a különbséget. A tiszta analógia irányt mutat, de nem helyettesíti a belátást.
