Carl Gustav Jung tanítása szerint az anima és animus nemcsak a lélek közvetítő archetípusai, hanem árnyékos formájukban torz belső alakzatokká is válhatnak: csábító, vádoló, rideg, követelő vagy végzetesen idealizáló hangként működnek bennünk. Ilyenkor nem a belső teljesség felé vezetnek, hanem projekciók, emocionális megszállottságok és hamis coniunctiók felé sodornak. Hermetikusan ez a belső tükör elhomályosodása, amikor a vezető princípium helyét a káprázat foglalja el. Ami tudatosul bennük, az többé nem uralkodik ugyanazzal a varázserővel.
