Carl Gustav Jung fogalma szerint az ember a saját belső női (anima) vagy férfi (animusz) minőségeit vetíti rá egy másik személyre, akiben így saját teljességének hiányzó részét véli felfedezni. Ilyenkor a kapcsolat nem a másik valóságáról, hanem a belső kép kivetüléséről szól. Hermetikusan ez a szerelmi bűvölet egyik alapmechanizmusa, amely addig tart, amíg a vetítés vissza nem vonódik. A felismerés után kezdődhet valódi kapcsolódás.
