Jungi értelemben az Anima a férfi pszichéjében működő belső női lélekelv, az Animus pedig a nő pszichéjében működő belső férfi értelem–akarat elv, amelyek gyakran projekcióként jelennek meg kapcsolatokban. Hermetikusan ezek a bennünk élő polaritások, amelyek addig viszályt és vak vonzást keltenek, amíg a tudat össze nem békíti őket a szív középpontjában. Az integrációjuk nem „szerepcsere”, hanem belső egység, ahol a lélek már nem külső alakokra bízza önmaga teljességét.
