A világ lelke, amely a teremtett mindenséget nem gépezetként, hanem élő, lélegző egészként tartja össze. Kozmikus lehelete az a finom éltető áram, amely a természetben, az emberben és a csillagvilágban ugyanannak az egyetemes léleknek a mozgását jelzi. Hermetikus értelemben az Anima Mundi arra emlékeztet, hogy az ember belső lélegzete és a kozmosz nagy lélegzete nem idegen egymástól. Aki ezt megérzi, annak számára a világ többé nem tárgy, hanem élő jelenlét.
