Az a mély hatás, amikor az ember nem csupán egy személyes helyzetet ért meg, hanem meglátja benne az ősképet, amely nagyobb nála, és amely régóta szervezi belső történetét. Ilyenkor a felismerés nem apró pszichológiai magyarázat, hanem erő, mert a tudat ráébred, milyen kollektív, sorsszerű vagy beavatási minta mozdul benne. Hermetikusan az archetipikus felismerés azért felszabadító, mert ami eddig vakon szerepként működött, az hirtelen láthatóvá, olvashatóvá és átalakíthatóvá válik.
