A finomabb, képi–érzelmi valóságréteg megnevezése, ahol a vágyak, félelmek, benyomások és belső formák „alakot” öltenek, ezért egyszerre közvetítő tér és káprázatok mezeje. Itt a gondolat és érzés gyorsan hat, s a tudat minősége azonnal színezi a tapasztalást, ezért könnyű összetéveszteni a felkavart asztrált a szellemi vezetéssel. A hermetikus munka célja nem az asztrális tagadása, hanem megtisztítása, hogy a lélek hangja át tudjon hatolni rajta. Amikor asztrálvihar dúl, a látás zavaros; amikor csend van, a közvetítés tiszta.
