Az a finomanyagi nehézkedés, amelyet felhalmozott vágyak, félelmek, megkötött érzelmek és kollektív asztrálfelhők hoznak létre az ember belső terében. Ilyenkor a tudat tompább, nehezebben mozdul, és a lélek finomabb jelzései mintha vastag ködön át próbálnának eljutni hozzánk. Hermetikus értelemben az asztrális sűrűség nem büntetés, hanem állapot, amely mutatja, mennyi feloldatlan anyag kering még a mezőben. A tisztulás során ez a sűrűség fokozatosan áttetszőséggé és könnyebb belső mozgékonysággá alakul.
