Az asztrális térben felhalmozódott zavaros, nehéz és tisztátalan érzelmi–vágybeli anyag, amely félelmekből, sóvárgásokból, haragból, megszállottságból vagy kollektív indulatokból sűrűsödik össze. Nem erkölcsi ítéletként értendő, hanem olyan finomanyagi lerakódásként, amely elhomályosítja a belső látást és táplálja az asztrális délibábokat. Hermetikusan ez az a salak, amelyet nem elfojtani, hanem felismerni, leválasztani és kiégetni kell. Ahol a szív-tudat középpontja erősödik, ott ez a szenny fokozatosan elveszíti tapadóerejét.
