Az a belső erő, amely nem külső tekintélyből, csoportelvárásból vagy „jelekből” merít, hanem a lélek csendjében megtapasztalt igazságból, ezért képes felelősen dönteni akkor is, amikor nincs megerősítés. Ez az autonómia nem lázadás, hanem belső vezéreltség, ahol a lelkiismereti szabadság nem önkény, hanem tiszta irányultság.
Rózsakeresztes értelemben ez a belső tanítómesterre hallgatás képessége: a rend nem „kívülről kényszer”, hanem belülről sugárzó mágneses rend.
