Az a belső ismeretlen tér, amely a következő küszöb mögött vár, és amelyet a személyiség gyakran veszélyként él meg, mert ott már nem működnek a régi tájékozódási pontok. Ez a sötétség nem feltétlenül ellenséges, inkább a még meg nem világított mélység, ahol a léleknek el kell engednie megszokott biztonságait. Hermetikus értelemben minden valódi ajtó mögött van ilyen homály, mert a beavatás nem előre ismert térbe vezet, hanem abba, ahol az ember csak belső fényére támaszkodhat. Aki átlép rajta, annak a sötétség lassan tanító térré válik.
