Az alkimista műve nem pusztán anyagok átalakítása, hanem az ember teljes lényének transzmutációja, amelyben a nyers matéria, a vágy, a félelem, a gondolat és a sorsanyag fokozatosan magasabb rendbe áll. A mű lényege, hogy a szétszórt, tisztátalan és megkötött elemekből a lélek fényét hordozni képes edény szülessen. Hermetikus értelemben az alkimista valódi műhelye önmaga: ami a tégelyben történik, annak a tudatban, a szívben és a tettben is végbe kell mennie.
