Az a félrecsúszott „avatási” élmény, amikor az embert nem a lélek rendje, hanem az anyagi, asztrális vagy hatalmi erők ragadják meg, és ezt a személyiség mégis szellemi előrelépésnek hiszi. Ilyenkor az erő nem megtisztít, hanem felfúj, nem megvilágosít, hanem elkápráztat, és a belső fegyelem helyére különlegesnek-hittség kerül. A hermetikus mérce egyszerű: ami valódi, az alázatot, tisztulást és szívbéli rendet teremt; ami hamis, az nyugtalanságot, függést és szerepjátékot hagy maga után.
