Az a belső pillanat, amikor az én elfordul a lélek igazságától, és a saját biztonságát választja. Gnosztikus értelemben ez a feledés aktusa: az egó a Forrás helyére ül, és „énként” uralkodik. Az árulás nem bűn, hanem küszöb, amely leleplezi: ki vezet benned valójában.
