Az az állapot, amikor valami eredetileg tiszta, szent vagy lélekből fakadó minőség a személyiség vágyainak, félelmeinek vagy önigazolásának szolgálatába kerül. Nem maga a szentség sérül meg, hanem az ember viszonya hozzá: a belső oltárra idegen szándék kerül. Hermetikus értelemben ez a megszentségtelenített szentély egyik formája, ahol a fény nyelvét még használják, de már nem a fény rendje uralkodik. A gyógyulás ott kezdődik, ahol az ember felismeri, mit tett saját legmélyebb igazságával.
