Az ember istenképmás volta nem külső hasonlóságot jelent, hanem azt, hogy lényének legmélyén hordozza az isteni eredet, értelem és teremtő szabadság lenyomatát. Ez a képmás a személyiségben gyakran elhomályosul, mert a vágyak, félelmek és mulandó azonosulások eltakarják. Gnosztikus–hermetikus értelemben az út lényege ennek a képmásnak a megtisztítása, hogy az ember ne torz tükörként, hanem átlátszó edényként hordozza az isteni fényt. Az istenképmás nem kiváltság, hanem feladat.
