A hegyi beszéd radikális egyszerűsége (Mt 5,37), amely a belső igazság és a kimondott szó összhangját követeli, hogy ne a félelem, a számítás és a szerepjáték irányítsa a beszédet. Hermetikusan ez a belső szándék és a tett egységének törvénye: ami benned nem tiszta, az a szóban is köddé válik, és a világ mágneses rendje széthúzza. Gnosztikusan a megkülönböztetés fegyelme: nemet mondani a káprázatra, és igent az igazra, még ha veszteséggel jár is. A mondat ezért nem moralizál, hanem leleplez: ki ül a trónon, amikor beszélsz.
