Az a belső színjáték, amelyben az ember saját érdekeit, vágyait és félelmeit újra és újra „igazolja”, miközben látszólag nemes, racionális vagy akár spirituális indokokkal ruházza fel őket. A „kutyakomédia” arra utal, hogy ez a működés gyakran ismétlődő, kissé groteszk és átlátszó, mégis komolyan vett önigazolási kör. Hermetikusan ez a persona és az ego önfenntartó mechanizmusa, amely elkerüli az önlelepleződést. A felismerés pillanatában a komédia megszűnik, és elkezdődhet a valódi munka.
