Az a belső archetípusos alak, amely őrzi a nyitottságot, játékot, csodálkozást és az új kezdet lehetőségét, de árnyékában felelősségkerüléssé, halogatássá és éretlen szabadságvággyá válhat. Az örök gyermek nem önmagában probléma, mert nélküle a lélek elveszítené frissességét és teremtő képzeletét. Hermetikus értelemben azonban akkor válik akadállyá, ha nem akar átlépni a felnőtt lélek felelősségébe. Tiszta alakjában a gyermek a kezdet szentsége, torz alakjában a meg nem érkezés ismétlése.
