Az a mély belső rendeződés, amikor a szétszakadt lélekrészek, ellentétes princípiumok és elfeledett eredetminőségek újra egy magasabb rendű középpont köré szerveződnek. Ez nem visszatérés egy korábbi állapotba, hanem tudatosabb egység: az elveszett teljesség nem ismétlődik, hanem átnemesülve tér vissza. Hermetikusan ez a coniunctio végső értelme, ahol a különvált erők nem egymást oltják ki, hanem közös szent rendbe állnak.
