Az a belső állapot, amikor a régi szent forma még áll, de a benne lakó élő jelenlét már eltávozott, ezért a szentély egyszerre őriz emléket és mutat hiányt. Nem puszta rom, hanem leleplező tér: megmutatja, hogy a forma önmagában nem elég, ha a lélek fénye már nem tölti be. Hermetikus értelemben az üres templom a korszaklezárás képe, ahol a régi rend falai között már csak a visszhang marad, és az embernek új szentélyt kell építenie önmagában.
