Az a belső mozdulat, amikor az ember egy szerepet, érzést, gondolatot, vágyat vagy történetet önmaga lényegével téveszt össze. Ilyenkor a tudat nem lát rá arra, amit hordoz, mert azt mondja: „ez vagyok én”, és ezzel elveszíti szabadságát vele szemben. Hermetikus értelemben az azonosulás a lélek fényének beszűkülése egy részleges formába. A szabadulás ott kezdődik, ahol az ember felismeri: amit átél, nem feltétlenül azonos azzal, aki valójában ő.
