Az a tudati mozdulat, amikor az ember figyelme a külső események, szerepek és visszajelzések világából visszatér a belső térbe, ahol a lélek finomabb jelzései hallhatóvá válnak. Nem elzárkózás és nem menekülés, hanem irányváltás: a szétszórt figyelem visszagyűjtése a szív-tudat középpontjába. Hermetikus értelemben a befelé fordulás a mű előkészítése, mert csak az tud átalakulni, aki előbb belép saját belső laboratóriumába. Itt kezdődik a valódi látás: nem kifelé keresni a jelet, hanem felismerni, mi mozdul bennünk
