Az a belső tartály, amely képes elhordozni a felismerést, a fájdalmat, a szellemi impulzust vagy a kegyelmet anélkül, hogy azonnal szétszórná, birtokolná vagy eltorzítaná. A befogadó edény nem passzív üresség, hanem megtisztított, határral rendelkező tér, amelyben a lélek munkája érlelődni tud. Alkímiai értelemben edény nélkül nincs mű, mert ami nincs megtartva, az vagy kifolyik, vagy felrobban. A valódi befogadás ezért egyszerre nyitottság és forma.
