Az a nyers lelki–szellemi anyag, amelyből az ember átalakulása kiindul: sebek, vágyak, félelmek, adottságok, emlékek, ösztönök és rejtett lehetőségek keveréke. Nem tiszta még, de nem is értéktelen, mert éppen ebből dolgozik a belső alkímia. Rózsakeresztes–hermetikus értelemben a belső alapanyag a személyes prima materia, amelyet nem elítélni, hanem felismerni, megtisztítani és magasabb rendbe állítani kell.
