Az a képzeleti, önmaga számára felépített belső világ, amelyben az ember szellemi szerepekkel, magasztos önképekkel és emelkedett látványokkal rendezi be saját tudatát, hogy ne kelljen szembenéznie a valódi ürességgel. Ez a palota kívülről gazdagnak tűnik, de gyakran díszlet csupán: nem megtartó valóság, hanem finom öncsalás. A gnosztikus szemlélet szerint itt a személyiség a belső templom helyett kulisszát épít. Ami valódi, annak nincs szüksége ennyi pompára, mert a jelenlét önmagában is elég.
