Az a mély, időn átívelő összetartó érzék, amelyben az ember felismeri, hogy élete különböző szakaszai, krízisei és alakváltozásai mögött ugyanaz a lélek út húzódik. A személyiség formái változnak, szerepek és korszakok elmúlnak, de a belső folytonosság a mélyben őrzi az irányt. Hermetikus értelemben ez az a szál, amely a széteső tapasztalatokat sorssá, a sorsot pedig beavatási úttá rendezi.
