Az a finom, nem külső forrásból származó világosság, amely a lélek eredeti természetéből sugárzik, és a tudat sötétebb rétegeiben is irányt mutat. Nem harsány megvilágosodás, hanem csendes, belülről derengő jelenlét, amely lassan áthatja a gondolatot, érzést és döntést. Rózsakeresztes–hermetikus értelemben a belső lélek-fény az új ember hajnalának jele: amikor a régi személyiség sűrű anyagán már áttűnik valami eredendően tiszta.
