A belső Nap a lélek vagy a szellem középponti fényének képe, amely nem kívülről világítja meg az embert, hanem belülről kezdi átjárni egész lényét. Ez a napelv a hermetikus hagyományban a tudatosság, az éltető erő és az isteni eredet emléke, amely rendet teremt a szétszórt részek között. Nem az ego ragyogása, hanem az a csendes világosság, amely mellett a káprázatok elvesztik varázsukat. Ahol a belső Nap felkel, ott a lélek többé nem csupán keres, hanem sugározni is kezd.
