Azok a rejtett követelések, amelyeket az ember önmagával, másokkal vagy a szellemi úttal szemben támaszt, nem a lélek igaz szükségéből, hanem az ego bizonyításvágyából.
Ezek az elvárások gyakran fejlődésnek, szolgálatnak vagy szeretetnek álcázzák magukat, miközben valójában saját beteljesülésüket, elismerésüket vagy biztonságukat keresik. Hermetikus értelemben az öncélú elvárás rosszul irányított akarat: nem szolgálja a művet, hanem feltételt szab neki. A tisztulás ott kezdődik, ahol az ember felismeri, mit vár el azért, hogy ne kelljen valóban átadnia magát.
