Az a láthatatlan, mégis nagyon valóságos tudati–lelki közeg, amelyben az ember önmagával, a lélek hangjával és a magasabb renddel találkozhat. Minél zsúfoltabb ez a tér félelemmel, szereppel és visszhangzó gondolatokkal, annál nehezebben jelenik meg benne az igaz irány. A belső tér megtisztítása nem öncélú elvonulás, hanem a tudat alkímiai előkészítése. Ami ebben a térben rendbe kerül, az előbb-utóbb az élet külső formáiban is tükröződni kezd.
