Az a rejtett személyiségműködés, amely éppen azért marad sokáig felismeretlen, mert biztonságot, rendet vagy megszokott kényelmet ad az embernek. Nem látványos torzulás, hanem csendes burok, amelyben a félelem alkalmazkodássá, a megszokás józansággá, a bezártság pedig „nyugalommá” álcázza magát. Hermetikus értelemben ez különösen finom próba, mert ami véd, az egy ponton túl fogva is tarthat. A felismerés akkor kezdődik, amikor a biztonság mögött megérezzük az élet elmaradt mozdulatát.
