A kozmikus rend finom, hallhatatlan harmóniájának képe, amelyet a régi hagyományok a szférák zenéjeként ismertek. Ez az „ének” nem fizikai hang, hanem a létezés arányainak, ritmusainak és törvényeinek belső érzékelése, amikor az ember lelke ráhangolódik a nagyobb rendre. Hermetikus értelemben a csillagok éneke akkor válik hallhatóvá, amikor az asztrális zaj elcsendesedik, és a belső égbolt megtisztul. Aki ezt meghallja, az nem különleges üzenetet kap, hanem mélyebb összhangba kerül a teremtő renddel.
