Dante Isteni színjátékának pokla nem pusztán büntető túlvilági tér, hanem a lélek állapotainak kozmikus térképe, ahol minden bűn saját belső törvényének megfelelő körben ismétli önmagát. Hermetikus értelemben ez az ismétlődések tere: az ember abba a minőségbe záródik, amelyet életében táplált, amíg fel nem ismeri annak természetét. A pokol így nem külső fenyegetés, hanem a tudat megszilárdult torzulása. A kijutás első feltétele, hogy az ember többé ne nevezze otthonának azt, ami fogva tartja.
