Az a belső állapot, amikor az ember tudata már nem kizárólag a személyiség, az érzékek és a megszokott önazonosság szintjén működik, hanem megnyílik egy magasabb rend érzékelésére. Ez az ébredés még nem teljes megvilágosodás, inkább hajnal: a lélekben megjelenő első tartós világosság, amely másként láttatja a sorsot, a kapcsolatokat és a belső felelősséget. Hermetikus–gnosztikus értelemben az ébredő szellemi tudat már nemcsak keres, hanem emlékezni kezd arra, hogy eredete nem a mulandó világban van.
