Az a közvetlen, belsőleg tapasztalt viszony az isteni vagy szellemi valósággal, amely nem pusztán hitelv, hagyomány vagy fogalmi tudás, hanem eleven jelenlétként hat az életben. Ez a kapcsolat nem állandó eksztázis, inkább olyan csendes összeköttetés, amely irányt, világosságot és belső korrekciót ad. A hermetikus szemlélet szerint az élő kapcsolat mindig gyümölcsöt hoz: egyszerűbbé, igazabbá és szeretettelibbé teszi az embert. Ahol csak beszéd van róla, de nincs átalakulás, ott többnyire még nem él, csak elképzeltetik.
