Azok a sűrűsödött finomenergetikai képződmények, amelyek emberi vágyakból, félelmekből, hiedelmekből és ismétlődő gondolatmintákból táplálkoznak, és idővel önálló hatóerőnek tűnnek. A gnosztikus–hermetikus hagyomány ezeket nem végső valóságként, hanem az emberi tudat által megerősített asztrális alakzatokként érti, amelyek visszahatnak teremtőikre. Minél több figyelmet, hitet és érzelmi energiát kapnak, annál erősebbé válik a befolyásuk. Leleplezésük ott kezdődik, ahol az ember már nem eteti őket félelemmel vagy rajongással.
