Az a természeti és szellemi alapelv, amely szerint semmi nem épülhet be valóban az emberbe anélkül, hogy előbb fel ne oldódna, át ne alakulna, és saját lényegére ne bomlana vissza. Ahogyan a test az ételt lebontja, hogy életet formáljon belőle, úgy a léleknek is „meg kell emésztenie” tapasztalatait, szenvedéseit, felismeréseit és örömeit, hogy azok valódi bölcsességgé váljanak. Hermetikusan ez a solve et coagula egyik finom törvénye: ami nincs átdolgozva, az teher marad; ami megemésztetik, az erővé válik. Az ember nem attól változik meg, amit átél, hanem attól, amit képes bensővé alakítani.
