Nem a múltra irányul, hanem az eredetre. A lélek időtlen működése, amely felismeri a sorsmintázatokat, újra összekapcsolja a belső tapasztalást az isteni renddel. Az emlékezés a beavatás lényege: nem tanulás, hanem felébredés arra, amit mindig is tudtunk – de elfeledtünk.
