Az emberi tudat két ősi működése: az egyik őrzi a múlt lenyomatait, tapasztalatait, sebeit és bölcsességét, a másik képeket alkot, jövőt vetít, vágyik, keres és új világokat hív elő. Az Emlékező a gyökér, az Álmodó a szárny – egyik nélkül az ember vagy múltjába zárul, vagy délibábokban él. Hermetikusan akkor születik rend, amikor az emlékezés nem láncol a múlt panoptikumához, az álmodás pedig nem válik asztrális káprázattá, hanem a lélek térképét kezdi rajzolni. A kettő találkozásából születik a tudatos teremtés.
