Az az állapot, amikor egy érzés – szerelem, harag, féltékenység, lelkesedés vagy félelem – olyan erővel tölti ki a tudatot, hogy az ember már nem képes kívülről ránézni, hanem azonosul vele. Ilyenkor az érzelem nem jelzés, hanem uralkodó erővé válik, és beszűkíti a látást, döntést és megkülönböztetést. Hermetikusan ez az asztrális túlfűtöttség egyik formája, ahol a hullám középponttá válik. A szabadság ott kezdődik, ahol az érzés újra átmeneti jelenséggé válik.
