Az a belső állapot, amikor a fény hiánya nem puszta elveszettség, hanem rejtett érlelődés tere, ahol a régi formák lebomlanak, és az új még nem látható. A sötétség itt nem ellenség, hanem olyan mélyréteg, amelyben a lélek munkája csendben zajlik, az ego számára azonban bizonytalanságnak tűnik. Hermetikusan ez a nigredo egyik finomabb arca, ahol a bomlás egyben előkészítés is. Ami ebben az éjszakában kitart, az később valódi fényt hordoz.
