Az a kapu, amelyen keresztül a fizikai világ benyomásai belépnek a tudatba, és formát adnak annak, amit valóságként élünk meg. Az érzékszervek nélkülözhetetlenek, mégis korlátozottak, mert csak a jelenségek felszínét közvetítik, nem azok végső okát vagy szellemi rendjét. Gnosztikus–hermetikus értelemben az érzéki világ nem tagadandó, hanem átvilágítandó: meg kell tanulni a láthatóban felismerni a láthatatlant. Aki csak az érzékeknek hisz, az a forma foglya marad; aki átlát rajtuk, annak a világ jelképpé válik.
