Az esszénusok a második templom korának zsidó közösségi–aszketikus irányzatához kapcsolódnak, amelyet a hagyomány a tisztasággal, közösségi fegyelemmel, vagyonközösséggel és apokaliptikus várakozással hoz összefüggésbe. A World History Encyclopedia szerint a Kr. e. 2. században megjelenő esszénus közösséghez gyakran Qumrán és a holt-tengeri tekercsek világa is kapcsolódik, bár a kutatásban ennek pontos azonosítása vitatott. Hermetikus–rózsakeresztes olvasatban az esszénusok a külső világból kivonuló, tisztaságra készülő előudvar népének képei: azoké, akik a közelgő szellemi fordulat befogadására rendezték életüket.
