Az ősi női princípium árnyékos arca, amely nem a bölcsességet és életadó erőt, hanem a káprázatot, a fátylat és a megkötő természetet képviseli. Hermetikus–gnosztikus értelemben ez az a természeterő, amely elrejti az isteni eredetet, és a tudatot a jelenségek világába láncolja. Nem „gonosz”, hanem beavató próba: ami elrejt, az egyben hív is a leleplezésre. Aki nem lát át rajta, annak fátyol; aki felismeri, annak kapu.
