Az a belső szakasz, amikor a régi szerkezetek, bizonyosságok és önvédelmi minták már nem tartanak össze úgy, mint korábban, ezért az ember szétesésként éli meg azt, ami valójában átalakulási küszöb. A próba abban áll, hogy a személyiség megpróbál-e visszarendeződni a megszokott formába, vagy engedi, hogy a felbomlásból mélyebb rend szülessen. Alkímiai értelemben ez a dissolutio és nigredo közös tere: ami oldódik, az még nem pusztul, hanem új formára készül.
