Mindaz a fájdalom, vágy, emlék, sérülés, szégyen, harag vagy hiány, amelyet az ember már átélt, de még nem értett meg, nem gyászolt el és nem épített be tudatosan. Ez az anyag nem tűnik el, hanem a mélyben tovább működik, és asztrális hullámokban, ismétlődő helyzetekben vagy testi-lelki feszültségekben térhet vissza. Hermetikus értelemben feldolgozás nélkül az élmény salakká válik; tudatos átdolgozással azonban a lélek munkaanyagává nemesülhet.
