Az a belső állapot, amikor egy új rend már megmozdult az emberben, de még nem szilárdult meg, ezért a régi és az új erők egyszerre vannak jelen, egymást zavarva. Ilyenkor az energia nem teljesen kaotikus, de még nem is hordoz tiszta irányt, ezért az ember hol világosságot, hol szétesést tapasztal. A hermetikus munka szempontjából ez érzékeny átmeneti fázis, ahol különösen fontos a türelem és a megkülönböztetés. Ami félkész, azt nem szabad véglegesnek hinni, de elvetni sem.
